Petőfi körtefája

Petőfi Sándor 1849 július 25.-én csatlakozott a Bem tábornok vezette erdélyi haderőhöz, akikkel 30-án este Székelykerésztúrón pihentek meg.

Az estét a költő, Vargha Zsigmond családja körében töltötte (későbbi Gyárfás kúriában), bivalytejes és túros puliszkát vacsorázva, amit versben fogalmazva hagyott ránk, amikor a házigazda lányának, Vargha Rozáliának három szakaszos verset írt, melyben a szíves vendéglátást, és vacsorát magasztalta.

A vacsora végeztével kimentek a kertbe, és az akkor még fiatal körtefa alatt álló padra telepedve beszélgettek, énekeltek. A legenda azt tartja, hogy 31.-én reggel a körtefa alatt szavalta el Petőfi az Egy gondolat bánt engemet című versét, megjósolva aznapi halálát, majd indultak a honvédek Segesvár felé.
Petőfi, mivel Bem apó nem engedte kedves szárnysegédjét a csata sűrűjébe, a Fehéregyháza mellett folyó Sárpatak hídjáról nézte a csatát. A hatszoros túlerő ellen Bem tábornok zsenialitása is kevésnek bizonyult, a csata elveszett. Petőfi további sorsara pedig rejtély borult.

A körtefa pedig, mint utolsó elő tanú, meg a 60-as években is élt, igaz vaspántokkal megerősítve.  A fát bekerítették, a kerítésen márványtáblát helyeztek el, rajta Kányádi Sándor verse:

A körtefa mellé a hatvanas évek végen egy fiatal vadócot ültettek, amit beoltottak az öreg körtefáról, így bár az eredeti fa mára mar kiszáradt, de utódja él és terem.

Annak ellenére, hogy az öreg körtefa kiszáradt a keresztúriak kegyelettel őriztek és gondozták. 1989-ben tetőt emeltek föléje, hogy védjek az időjárás viszontagságaitól.

2002 májusában a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársai ellenőrizték az emlékhely állapotát, és mivel a fát nagyon rossz állapotában találták restaurálták.

Nagy költőnek Keresztúron sírja is van, az 1902-ben felállított legendai sír, bizonyítottan nem a Petőfié, de a kegyelet gyertyái minden évben kigyúlnak rajta, és számosan felkeresik évente.